A világ első nem kormányzati nemzetközi szervezetét (NGO) 1873-ban alapították a belgiumi Gent városában. A Nemzetközi Jogi Intézet (IDI) létrehozásának az volt a célja, hogy a föld valamennyi pontján fejlődésnek induljon az emberi jogok érvényesítése. Az államok közötti konfliktusokban végzett békítő munkáját később Nobel-békedíjjal ismerték el. Mára nem kevesebb, mint 3.000 hivatalosan is nyilvántartott NGO-t ismerünk, s bár akcióik mind jótékony célúak és a társadalmi fejlődést szolgálják, többen közülük a világ legerősebb lobbistái közé léptek elő. Vajon melyek ezek a nagy hatalmú, kizárólag jó ügyekért harcoló szervezetek?
A nemzetközi megfigyelők szerint legnagyobbnak számító BRAC (Bangladesh Rural Advancement Committee) 13 országban van jelen, és nem kevesebb mint 126 millió rászorulón segít gazdasági, szociális, egészségügyi és oktatási programjai révén. Alkalmazottai száma meghaladja a 120 ezret, akiknek hetven százaléka nő. Pedig az 1972-as alapítás idején, amely szorosan összekapcsolódott Bangladesh függetlenné válásával, csupán két-három évre tervezték a bizottság létét, amíg az új kormány a helyzet urává nem válik. Az élet azonban másképp alakult, s úgy tűnik a segítő kezekre továbbra is nagy szükség van. A szervezet végül Banglades határait is túllépte s ma már többek között Afganisztánban, Srí Lankán, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Haitin, Libériában, Ugandában, Tanzániában, Dél-Afrikában és Sierra Leonában is élen jár a szegények életkörülményeinek javításáért vívott harcban.
A képzeletbeli dobogó második fokára a Franciaországban, 1971-ben alapított Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) léphet fel, amely a fegyveres konfliktusok, természeti csapások, járványok és éhínségek során nyújtott orvosi segítségre „esküdött” fel. A Balkánon teljesített missziójáért 1999-ben Nobel-békedíjat kapott. Már az alapítók írásba foglalták, hogy az MSF az egyetemes orvoslás nevében jár el akciói során, vagyis sem származása, sem vallása, sem politikai illetve filozófiai nézetei alapján nem különbözteti meg a rászorulókat. Ezek az elvek azonban sokszor szembeállítják a szervezet vezetőit a világ politikai elitjével, viták kereszttűzébe sodorva tevékenységüket. Ám ez sem akadályozza meg őket abban, hogy több mint 60 országban, száz feletti akciót irányítsanak. A költségvetésük 99 százalékát ráadásul magánemberek adakozásából fedezik. Ez a tény pedig egyszerre és mindenkorra garantálja tökéletes függetlenségüket. Így elveikhez is hűek maradhatnak.
A harmadik legbefolyásosabb nemzetközi szervezet az 1956-ban, Dániában alapított DRC (Danish Refugee Council), amelynek magyar kötődése is van, hiszen a forradalom leverését követően, annak apropóján hívták életre. Mára ez az ONG is messze túlnőtte eredeti vállalását és több mint harminc országban tevékenykedik. A balkáni háborúk idején éppúgy az első vonalban voltak munkatársai, mint később a szíriai konfliktusban, amelynek során a Jordániában, Törökországban, Libanonban és más országokban létrehozott menekült táborokban végeztek páratlan munkát. Misszióik során nemcsak az éppen aktuális krízishelyzetek kezelésével foglalkoznak, de az azt követő helyreállításban, az élet újraindításában is specialistáknak számítanak, a mezőgazdaság megszervezésétől a házak építéséig. A DRC dán adományokból és közpénzekből finanszírozza a működését, és több mint 7 ezer alkalmazottja van.
Ez a három szervezet persze csupán a jéghegy csúcsát képviseli. A legbefolyásosabbak között ott van még a Handicap International, az Oxfam, az Acumen, a Skoll Foundation vagy az Ahoka. Utóbbiak hazánkban kevésbé ismertek, ám a világ elmaradottabb országaiban nélkülözhetetlen munkát végeznek. Tevékenységük során számukra is fontos az átláthatóság, soha még csak a kételye sem merülhet fel annak, hogy az adományok nem érnek biztosan célba. A hitelességük ugyanis a védjegyük.
Foto: BRAC.net; Mohammad Ghannam/MSF; drc.ngo;
