Az egész egy használt ingekből varrt golyóval kezdődött. A több mint három évtizedes háborúból ébredező Eritriában humanitárius úton járó norvég gyorskorcsolyázót, Johann Olav Kosst lenyűgözi a kiégett harckocsik között, alkalmi focilabdával játszadozó gyerekek lelkesedése. A négyszeres olimpiai bajnok ekkor döbben rá a játék fantasztikus, szinte varázslatos erejére. S arra, hogy segítségével a gyermekek még a teljesen kilátástalan helyzeteket is le tudják győzni. Koss egy percet sem tétovázik, még ugyanebben az évben, vagyis 1994-ben megalapítja az Olympic Aid-et, amely 2000-től Right To Play (A játékhoz való jog) néven él tovább.
„Munkánk a játék” – hirdeti a több mint húsz esztendős fennállása alatt 15 ország évente közel 3 millió gyermekét elérő szervezet, jóllehet tevékenységük minden csak nem éppen gyerekjáték. A földkerekség legnehezebben megközelíthető és legveszélyesebb helyein segítik a rászoruló gyerekek iskoláztatását, küzdenek kizsákmányolásuk ellen, egészségügyi ellátáshoz juttatják őket és nem utolsó sorban a háború, valamint az azzal járó bántalmazások sebeit gyógyítják.
A szervezet mára igen messzire jutott a kiinduló pontnak számító Kelet-afrikai országtól, hiszen a fekete kontinens más régióiban, Ázsiában, a Közel-Keleten és az amerikai földrészen is számtalan akció részese. A nyomorból és szenvedésből érkező gyermekek számára olyan pozitív és biztonságos környezetet hoznak létre munkatársai, amelyben a játék valamennyi formáját felhasználva tanulhatnak és érhetnek el sikereket. A végső cél azonban az, hogy a mindennapi nehézségeken felülemelkedve, a változás pozitív erőivé váljanak saját országukban.
De hogyan is működik mindez a gyakorlatban? A szakemberek szerint a különböző játéktípusok különböző ismeretanyagok elsajátítására adnak módot. Az osztályteremben például az órai aktívitás erősítését szolgálja, azon kívül pedig előadások, zenei foglalkozások és táncos összejövetelek során alkalmazva fejlesztik a gyerekek képességeit. Mindezt főleg azért, hogy később a kritikus élethelyzetekben is megállják helyüket. A munka során négy játéktípusra koncentrálnak: a klasszikus játékra, a sportra, valamint a kreatív- és a szabad játékra. De bármit is csinálnak, arra mindig gondosan ügyelnek, hogy a fiatalok kritikai érzék és az ebből fakadó önállósága folyamatosan fejlődjön.
Érdekes módon az évek során maga a szervezet is változott, nemcsak a neve. A kezdeti időszakban elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére szolgáló pénzgyűjtő kampányokban vettek részt. Az egyik legsikeresebbet, a UNICEF-fel karöltve, az atlantai ötkarikás játékok előtt és alatt szervezték, nem kevesebb mint 13 millió dollárt kalapozva össze, az iraki és afgán gyermekek és nők oltására. A Righ To Play azonban már ennél is tovább ment, és nem kormányzati szervezetként (NGO) komoly és hosszú távú programok résztvevője és kidolgozója lett. Első sport- és játékprogramjaikat 2001 márciusában Angolában és az Elefántcsontparton található menekült táborokban indították
A szervezet természetesen nagyon jó kapcsolatokat ápol a sportvilággal. Egyik legfontosabb partnerük a Liverpool labdarúgó csapatának alapítványa, és az elmúlt több mint két évtized során negyven ország, több mint 300 hivatásos sportolója adta már nevét a Right To Play különböző kampányaihoz. Köztük a kétszeres olimpiai bajnok kanadai kerékpárversenyző és gyorskorcsolyázó Clara Hughes, az NBA-ben kosárlabdázó Bismack Biyombo, a huszonötszörös Grand Slam győztes teniszező Martina Hingis, vagy a hatszoros olimpiai bajnok futónő, Allyson Felix. A legfrissebb igazolásuk pedig a liverpooli sztárfocista, Sadio Mané. Ők mind úgy gondolják, segítségük örökre jobbá teheti egy gyermek életét!
