A világhírű angol etológus, antropológus és primatológus Dr. Jane Goodall 1960. július 14-én érkezett Tanzániába, hogy dr. Louis Leakey kenyai természettudós kérésére a csimpánzok életét tanulmányozza. A megfigyelés végül történelmi eredménnyel zárult, hiszen Dian Fossey ruandai hegyi gorillákkal, valamint Biruté Galdikas borneói orángutánokkal szerzett tapasztalataival összevetve a mai emberszabású majmok egyéni és szociális viselkedésébe kaphattunk teljes betekintést. A tanzániai munka kezdetének dátuma ma már a csimpánzok világnapját jelöli, ugyanakkor egy szomorú összehasonlításnak is alapjául szolgál. Hatvanegy évvel ezelőtt 2-3 millió élt még ebből az állatfajból Afrika 27 országában. Ma már mindössze két-háromszázezerre lehet becsülni a számukat.
„Ez egy kritikus szám, még éppen menthetőek lennének a csimpánzok, ha meg tudnánk állítani a számuk csökkenését – véli Kádár András a Jane Goodall Intézet Természet- és Környezetvédelmi Egyesület főtitkára, aki a szervezet bemutatásakor mindig a névadó gazdag életútjának ismertetése felől halad saját tevékenységük szemléltetése felé. – A több mint másfél évtizedes hazai jelenlét környezeti neveléssel kezdődött, majd afrikai programokhoz is csatlakozni kellett ahhoz, hogy dr. Jane Goodall nevével a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolódhassunk. Itthon jóval kevésbé vagyunk ismertek, mint külföldön, de folyamatosan és lelkesen dolgozunk azért, hogy ez a jövőben másképp legyen.
Pedig a szervezet már akkor is foglalkozott a környezettudatosság kérdésével, amikor ez még egyáltalán nem volt divat. 2006-ban indították az „Újratáska” programot, amelynek az intézet logójával nyomott fehér vászontáska az egyik névjegye. Nemcsak azért, mert az azóta tonnaszámra használt nylonzacskóknak ez a legjobb alternatívája, de azért is, mert a semleges színű anyag ideális terep a szárnyaló gyermeki képzelőerőnek. Az oktató program során kedvükre és saját egyéniségükre alakíthatják a környezetbarát hordozóeszközt.
„A gyerekek nagyon is nyitottak a természet és az állatok védelmét érintő kérdésekre – beszél az egyesület főtitkára a Roots & Shoots, vagyis a Rügyek és gyökerek elnevezésű nemzetközi környezeti nevelési programról, amely szintén 2006-ban indult útjára Magyarországon. − Az ő lelkesedésük ad reményt és értelmet a munkánknak. Nemcsak arra szeretnénk ösztönözni a fiatalokat, hogy megismerjék a bolygónkat fenyegető világméretű és helyi veszélyeket, hanem segíteni őket az ezekre megoldást kínáló saját projektek felépítésében, megszervezésében és megvalósításában. Egyébként, mi magunk is változtunk az elmúlt évek során, hiszen az öt-hat évvel ezelőtt szervezett, a műanyagok helyettesítéséről szóló klubnapunkon még azt a következtetést vontuk le, hogy teljes egészében nem tudunk tőle megszabadulni, csak mérsékelni a felhasználását. A technológia fejlődésének és az emberi leleményességnek köszönhetően azonban ma már tudjuk, minden helyzetre létezik környezetbarát alternatíva.
Kádár András, maga is önkéntesként kapcsolódott be a szervezet munkájába 2009-ben, majd az egyesület valamennyi posztját kipróbálva jutott el annak vezetéséig. Az akkor indított és más néven ugyan, de a mai napig futó mobiltelefon begyűjtési kampány volt rá különösen nagy hatással, amely sajnos aktuálisabb, mint valaha. A „Passzold vissza tesó!” akció pedig az intézet legfontosabb törekvéseivel is tökéletes összhangban van. A már nem használt telekommunikációs eszközök visszagyűjtésével ugyanis nemcsak a keletkező szemét mennyiségét csökkentik, de az értékes ásványi alkatrészek újra hasznosításával segítenek a csimpánzok természetes élőhelyének megóvásában és a gyermekmunka csökkentésében, miközben az adományokból jövedelemhez is juttatja a szervezetet. Ez utóbbi pedig azért fontos, mert a pályázatok és az előadások tartása mellett ez a legjelentősebb bevételi forrásuk. A Szilágyi Erzsébet fasoron található, ajándéktárgyakkal zsúfolt apró irodájukat ugyanakkor a II. Kerületi Önkormányzatnak köszönhetik. Cserébe igazán testhezálló feladatuk van, a környékbeli óvodásoknak mutatják be rendszeresen a hűvösvölgyi tanösvényük élővilágát.
„A Sharity-hez több ok miatt csatlakoztunk – vezet be minket az adományozás problémáiba Kádár András. – Egyrészt azért, mert itthon még mindig nem vagyunk olyan ismertek, mint mondjuk Nyugat-Európában, s ez az új applikáció érdekes formában tudja a projektjeinket népszerűsíteni. Másrészt a hitelesség, a megbízhatóság és az átláthatóság is fontos számunkra, hiszen alapítónk, Dr. Jane Goodall neve is összeforrt ezekkel az értékekkel. A Sharity mindezt könnyen mindenki számára elérhető módon garantálja. Közben persze mi magunk is megtesszük, amit lehet, ahová hívnak ott örömmel megjelenünk, a Telekom Vivicittá futóversenyen éppúgy, mint Kapolcson a „zöld udvarban”. Reméljük, hogy az ELTE-TÖK természettudományi karával közösen megkezdett kurzusunk is folytatódhat, s az idén végzett harminc környezettudatos tanítót és óvónőt még sokan követik majd.”
