Pontosan tíz évvel ezelőtt jegyezték be hivatalosan a Macskavilág Alapítványt, amely nemcsak a hozzájuk érkező árva cicáknak keres szerető gazdát, de a kóbor állatok felesleges szaporodásának megelőzését és a felelős állattartás eszméjének terjesztését is fontos feladatának tartja. Az ötletgazda, Szépvölgyi Zoltán maga is állatbarát családból származik, kisgyermek kora óta rajong a házi kedvencekért. De vajon miért sodorta az élet végül a cicák irányába?
„Úgy láttam, hogy nálunk egyfajta „kutyakultusz” alakult ki, egy kóbor macskáért korántsem aggódnak úgy az emberek, mint egy kutyáért – indokolja választását Szépvölgyi Zoltán, aki olyannyira az ügy megszállottja lett, hogy az ország első macskás kávézóját is ő nyitotta meg 2013-ban Cat Café Budapest néven Tóth Ádám társaságában és azóta is működteti. – A nagy váltás akkor következett be, amikor még gyerekkoromban hazavittünk egy kiscicát melegedni, s végül tizennyolc évig melegedett nálunk. Ráadásul állandóan kóbor cicák jöttek velem szemben az életben, úgyhogy valójában az ügy talált meg engem és egyszerűen nem engedett. Ám ahogy teltek-múltak az évek, szerettem volna valami komolyabb kezdeményezésbe fogni, hivatalosabb keretet adni és támogatókat szerezni az állatmentéshez. Így jött az alapítvány ötlete.”
Szépvölgyi Zoltán szerint nagyon nehéz volt az indulás, ám nem az ismeretlenség, hanem éppen ellenkezőleg, a hatalmas igény miatt. Szinte megrohanták őket a „felesleges” cicákat ismerők, dőltek hozzájuk a kétségbeesett segélykérések. Ami egyrészről igazolta a szervezet létjogosultságát, másrészről viszont igen nagy feladat elé is állította őket. A kezdeti évek megfeszített szervező- és rendezőmunkájának köszönhetően azonban mára biztos alapokon áll az alapítvány, s pontosan annyit vállalnak, amennyire kapacitásuk van. Még akkor is, ha a határok megtartása bizony nehéz feladat.
„Tapasztalataim szerint a felelős állattartás terén ma még igencsak gyerekcipőben járunk, egyszerűen lehetetlen annyi gazdát találni, amennyire a valóságban igény lenne. Ha még száz hasonló alapítvány lenne, annak is bőven lenne tennivalója. A Covid miatt pedig tovább romlott a helyzet, sokan a saját problémáik megoldására koncentrálnak, s nem tudnak tovább kedvenceikről, vagy a környezetükben élő kóbor állatokról is gondoskodni. A problémát csak egy államilag finanszírozott, országos ivartalanítási programmal lehetne véglegesen megoldani. Az elmúlt tíz évben mi magunk is több mint ezer macskán tudtuk elvégeztetni ezt a fontos beavatkozást, ám pontosan látjuk, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Ezért lenne fontos az ezzel kapcsolatos felvilágosító munka, amelyet az oktatási intézményekben lehetne a leghatékonyabban elvégezni. Többször jártunk ismeretség révén iskolákban, ahol a gyerekek nagyon nyitottan fogadtak bennünket. De az Újpesti Művelődési Ház programjaiban is gyakran részt veszünk. Ahol csak lehet megjelenünk, próbáljuk a rendelkezésre álló ismeretanyagot átadni, hogy már a legfiatalabbak is megismerjék a felelős állattartás fogalmát. Enélkül hogyan is válhatnának olyan cselekvő felnőttekké, akik később saját gyermekeiket is hasonló szellemben nevelnék” – osztja meg velünk a kisállattartás legfontosabb problémáit Szépvölgyi Zoltán, aki a pozitív életérzést részesíti előnyben, s ezért sem posztjaikban, sem tájékoztató anyagaikban nem használnak durva, sokkoló illusztrációkat. Az örökbefogadásnak és az állatmentésnek inkább a jó oldalát mutatják be, a történeteik szép befejezését. Merthogy a Macskavilágnál akkor is sikeresen végződnek az akciók, ha éppen valami közbejön. Védenceiket nem csak követik új életükben, de adott esetben akár vissza is veszik, s újra indítják az elhelyezést.
„A jó szándék sajnos nem mindig elég, ezeknek a kis állatoknak valóban szerető gazdákra van szükségük és mi arra törekszünk, hogy a legjobb körülmények közé kerüljenek” – beszél munkájuk részleteiről az alapítvány elnöke, hozzátéve, hogy a legfontosabb teendőket, önkéntes alapon ellátó nyolc-tíz fős csapat esetében is fontos a barátság és a jó hangulat. A közös elköteleződés révén szinte úgy tekintenek ma már egymásra, mint egy nagy család tagjaira. És többnyire a mentett kisállatokra is igaz. Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem szeretnének nagyobbra nőni, inkább megőriznék a jelenlegi méretükből fakadó bensőséges, személyes kapcsolatokra épülő minőségi együttműködést. Az összes eddig mentett cicát is a mai napig névről ismerik.
A Macskavilág Alapítvány a pályázatokon eddig nem járt túl sok sikerrel, ezért egyéni támogatóikra, valamint az 1%-os felajánlásokra támaszkodnak. Sajnos nagyobb szponzoruk sincs, aki megkönnyítené a hétköznapokat. A velük szerződő állatorvosok viszont kedvezményesen látják el a kis betegeket, adják be az oltásokat és végzik el a szükséges műtéteket, s az átlagosnál hosszabb fizetési határidőket adnak. A szervezet számára pedig már ez is igen nagy segítség, a folyamatos munka biztosítása ugyanis az ő esetükben nagyon is létkérdés.
„Van már telephelyünk, és sok-sok átmeneti időre befogadó gazdink is, így egyszerre húsz-harminc cicával foglalkozhatunk, amíg meg nem találjuk végleges helyüket. Boldoggá tesz minket ez a munka, érezzük, hogy nagy szükség van ránk, ugyanakkor el is keserít az a tudat, hogy szinte végtelen az igény. A magunk módján és a magunk eszközeivel folytatjuk tehát ezt a szélmalomharcot, s reméljük, hogy a Sharity applikáció révén új támogatókat sikerül szereznünk. Az átláthatóság és az ellenőrizhetőség számunkra is különösen fontos, védenceink érdekeit ugyanis csak így tudjuk maradéktalanul szolgálni” – zárja a Macskavilág Alapítvány bemutatását a szervezet elnöke, Szépvölgyi Zoltán.