Ha mindenkinek lehetne egy kívánsága, a legtöbben vélhetően egészséget kérnének maguknak. De mire vágyhat egy kisgyermek, vagy egy nagyobb, ha napjait egy kórházban tölti gyötrő kétségek és félelmek között? Talán egy nagy találkozásra, egy soha meg nem valósított kalandra, vagy egy utazásra a szeretteivel. Mindhárom óhaj igen gyakori, s létezik egy alapítvány, amely arra hívatott, hogy ezeket a lehető leggyorsabban valóra váltsa.
„A tapasztalatok azt mutatják, hogy fiatal betegeink számára igen nagy támogatást jelent, ha azt látják, hogy még a vadidegen emberek számára is fontos a sorsuk” – avat be munkájuk lélektani hátterébe Patzauer Éva, a Csodalámpa Alapítvány ügyvezetője, akiben személyes érintettsége révén született meg az ötlet, hogy amerikai példára, férjével létrehozzanak egy beteg gyermekek kívánságait megvalósító szervezetet. Ennek tizennyolc éve, s az idősebbik leányukat éppen akkor elveszítő szülők a mai napig nem bánták meg döntésüket. Még akkor sem, ha Patzauer Évának és közvetlen kollégáinak szinte egy percnyi pihenésük sincs. De hát a 4200 sikeresen végrehajtott misszió mellett ez nem is csoda. Az ügyvezető szerint folyamatosan versenyt futnak az idővel, amely így az egyik legnagyobb riválisukká vált.
„Hangsúlyozom, hogy bár életveszélyes állapotban lévő gyermekekkel foglalkozunk, semmiképpen sem utolsó kívánságokat teljesítünk. Éppen az a munkánk lényege, hogy kisbetegeink mentális támogatást kapjanak a betegség legyőzéséhez, akik így előbb lépnek a végleges gyógyulás útjára. Igyekeznünk pedig azért kell, mert a sajnos többnyire elkerülhetetlen depressziós szakasz esetén igen fontos a gyors reagálás. Persze, így sem könnyű egy különleges esemény leszervezése, de mi mindent megteszünk azért, hogy pörögjenek a dolgok. Még ha viszonylag jól is van egy gyermek, akkor sem mindegy, hogy egy-két hónapot kell várnia a kívánsága beteljesülésére, vagy éveket. Minél gyorsabb az óhaj megvalósítása, annál biztosabb az abból fakadó öröm által kiváltott eredmény” – vallja Patzauer Éva, akit szinte minden eset meghat valamiért. Még a legszerényebb kívánságok esetében sem felejthető ugyanis az a pillanat, amikor egy gyermek őszintén rácsodálkozik egy legóra, egy laptopra, vagy egy telefonra. De egy kutya is jelentheti számára egyszeriben a teljes világot.
Az alapítvánnyal kapcsolatban persze leginkább arra kíváncsiak az emberek, hogy kik voltak a leghíresebb teljesített „kívánságaik”? A magyar Csodalámpa esetében is hosszú a lista, Johnny Depp-től, a Pápán át, Michelisz Norbertig, a Halott Pénzig vagy a Tankcsapdáig. A leghíresebb külföldi labdarúgókkal azonban már nem is próbálkoznak, ők annyi megkeresést kapnak a világ minden pontjáról, hogy képtelenség felkerülni a listájukra. Még a legerősebb kapcsolatokkal sem. Igazából tehát nem is a sztárok hajlandóságával van a legnagyobb probléma, hanem zsúfolt időrendjükkel, vagy a földrajzi távolsággal. Sok esetben mind a kettővel. Persze olyan is akadt, hogy a kívánt személy hatódott meg a legjobban a kéréstől.
„Kertész Imre azért volt emlékezetes a számomra, mert ő alig akarta elhinni, hogy egy beteg gyermek éppen vele szeretne találkozni. De említhetem Rudolf Pétert, a Halott Pénz együttes tagjait vagy Arnold Schwarzeneggert, akik a Nobel-díjas íróhoz hasonlóan megtiszteltetésnek tartották a találkozást. Az esetek többségében azonban tárgyi ajándékot kérnek a kis páciensek, hiszen a kórházban eltöltött hosszú idő során elszakadnak a tágabb világtól, ezért is lehet nagy segítség nekik egy laptop vagy egy telefon is” – beszél munkájuk gyakorlatiasabb oldaláról Patzauer Éva. Tapasztalata pedig jócskán van, hiszen leánya betegsége idején ő is másfél évig élt egy kórházban. Pontosan tudja tehát, mi az, ami segíti a beteg és orvosai mindennapjait, mi nem, s mely kívánság az, amely egyszerűen megvalósíthatatlan.
A Csodalámpa Alapítvány számára az alapítás pillanata óta az átláthatóság a gyors segítségnyújtás melletti legfontosabb követelmény. Ennek szellemében valamennyi kívánságot pontosan dokumentálják, s azt a honlapjukon a lehető leggyorsabban közzé is teszik, az érintetteknek szóló köszönetnyilvánítás kíséretében. Nem csoda tehát, ha régebbi támogatóikhoz a mai napig bátran fordulhatnak. Az újak esetében azonban idő kell a bizalom megteremtéséhez.
A teljeskörű transzparencia, mint közös alapérték, a Sharity-hez való kapcsolódásban is komoly érvként merült fel, de a támogatói kör bővítésének lehetősége is vonzó volt számukra. A Csodalámpa vezetői ugyanis szeretnek több lábon állni. Minél több segítséget kapnak, annál szélesebb körben teljesíthetik missziójukat, aminek egyetlen haszonélvezői a beteg gyermekek.
