A Győztesek Egyesülete nemcsak arra utal elnevezésével, hogy a daganatos betegségből felgyógyult gyermekek valamennyien sikeresen megvívták életük eddigi legnagyobb csatáját, de a sporthoz, a versengéshez fűződő szoros kapcsolatára is. A szervezet ugyanis sport- és kulturális események szervezésével kíván olyan maradandó élményt nyújtani, amely a gyógyulás folyamatát, a rehabilitációt és a társadalomba való visszailleszkedést egyaránt segíteni tudja. A rendezvények szellemiségét azonban a győztes mellett egy másik szó is igen jól jellemzi, ez pedig az integráció. Gyógyult, mozgáskorlátozott és egészséges gyermekek egyetlen nagy és közös csapatban élhetik meg itt a teljesség érzését és az élet erejét.
„Hobbi szinten ugyan, de mindig is rajongtam a sportokért, így igen korán elkezdtem edzések, edzőtáborok szervezésével foglalkozni, ugyanis a sport mellett a gyerekek is mindig nagyon közel álltak a szívemhez – mesél személyes indíttatásáról Döbrei István, a 2017-ben alapított Győztesek Egyesülete elnöke, aki az ötletet a külföldi tanulmányai során szerzett tapasztalataiból merítette. – Oroszországban tanultam, ott találkoztam először ezekkel a speciális, gyermekeknek szervezett eseményekkel, valamint a moszkvai „Győztesek versenyével”. Teljesen magával ragadott az esemény hangulata és a résztvevők bátorsága, valamint elszántsága. Amikor hazatértem, addig nem tudtam nyugodni, míg itthon is életre nem hívtunk egy hasonló szervezetet, hasonló céllal. Hiszünk abban, hogy a sport olyan örömet, erőt és élményt tud nyújtani, amely enyhíteni tudja a gyógyulás folyamatával járó küzdelem fájdalmait, rövidebb-hosszabb ideig pedig akár feledtetheti is azt.”
Az álomból nagyon gyorsan valóság lett, s már a 2017-es megalapítást követő évben megrendezték az első hazai „Győztesek versenyét”, majd 2019-ben a másodikat is. Tavaly a koronavírus-járvány közbeszólt, s így a 6-16 év közötti súlyos betegségből felgyógyult gyermekek legközelebb jövőre mérhetik ismét össze tudásukat, futásban, úszásban, asztaliteniszben, sakkban és fociban.
„Az események szervezése közben jöttünk rá, hogy a betegség legyőzése után is nehéz időszakok következnek, hiszen a társdalomba való visszatérés egyáltalán nem könnyű feladat – osztja meg velünk az alapítás óta szerzett tapasztalatait Döbrei István. – Sok esetben a testi felépülés gyorsabb, mint visszatalálni a korábbi, „normális” életvitelhez. Erre többek között az döbbentett rá, amikor az egyik gyógyult résztvevőnk azt mesélte, hogy inkább teljesárú bérletet vett a neki járó kedvezményes helyett, hogy ismét „teljesértékűnek” érezhesse magát. Másik hasonló eset egy kisfiúé volt, akiről kiderült, az iskolai órákon érezte csak magát biztonságban, a szünetet jelző csengőre mindig összerándult a gyomra. Ami ugyanis társai számára az önfeledt játék ideje, az neki a másságával való küzdelemé volt. Ezek a történetek juttattak el bennünket ahhoz a felismeréshez, hogy az integráció útja lesz a miénk. Éppen ezért az eseményeinket mi már eleve úgy szervezzük, hogy azon épek is részt vegyenek, ezzel is hidat képezve a bennünket egymástól elválasztó szakadék fölé. Szándékosan nem figyelünk arra ki honnan jött, mit képvisel, senkire sem aggatunk felesleges címkéket. Itt mindenki csapattárs vagy sporttárs, a meccs előtt és után összepacsizunk, szurkolunk, gólt rúgunk vagy kapunk, de együtt, egy csapat vagyunk!”
Döbrei István szerint az integrált események az épek számára éppen olyan hasznosak, mint a fogyatékkal élők, vagy gyógyultak számára. Először ő maga sem tudta, hogyan viselkedjen egy ilyen találkozás alkalmával. Tegyen úgy, mintha semmit sem látna beszélgetőpartnere helyzetéből, vagy nyíltan és őszintén hozza fel a témát? Az iskolában ugyanis ezt nem tanítják, de vélhetően nem is tanítani kellene, sokkal inkább átélni, megélni, megtapasztalni. Ezért tökéletes alkalom egy focimeccs, amely már magával hozza a közös, kellemes téma lehetőségét.
Az egyesületi elnök számára meghatározó élmény volt Adámi Zsanett megismerése, a paralimpikonból sugárzó dinamizmus, életszeretet és lendület ugyanis számára is követendő példává vált. De ezzel így van mindenki, aki csak egyszer is részese lett az integrált sporteseményeknek, ahol a játékon túl ép és parasportolókkal egyaránt találkozhatnak az indulók.
„Nagyon örültünk a magyar paracsapat idei tokiói sikereinek, hiszen a sportolók számunkra is példát mutatnak hihetetlen teljesítményükkel, s reményeink szerint a szélesebb, nemzetközi események felé is megnyitják majd az utat. Egyébként már elkezdtük a jövő évi hazai sportnapunk előkészítését is, úgy tűnik, valamennyi korábbi támogatónkra számíthatunk” – beszél a terveikről Döbrei István, aki társaival együtt önkéntes alapon végzi a rá háruló feladatokat. Szerinte az egyesület rendkívül pozitív megítélésében annak is nagy szerepe van, hogy tiszta szívből és szeretetből végzik teendőiket, s szeretnék, ha ez az őszinte, érdekektől mentes hangulat továbbra is szervezetük jellemzője maradna. Ezek a sportesemények egyébként nem csak azok számára jelentenek segítséget, akik már kikerültek a kórházból, de azoknak is szinte kézzel fogható reményt ad, akik még bent vannak.
Az egyesület egyik másik tevékenysége, a „Világ körül” elnevezésű jótékonysági program, amely a kórházban kezelt gyermekeket röpíti a képzelet szárnyán számukra ismeretlen és távoli országokba. Döbrei Istvánék 2018-ban még orosz egészségügyi intézményben mutatták be Magyarországot, ma viszont már itthon, a hazai kórházak beteg gyerekeinek tartanak izgalmas utazásokat. A koronavírus-járvány miatt most ezen a téren is megtorpantak, a folytatás azonban nem kérdéses, hiszen oly sok gyermeknek vittek eddig reményt a könnyed szórakozás révén a kórházi szobákba.
„A másokon való segítés hihetetlen energiákat tud felszabadni, s bizony ilyenkor döbbenünk rá, mennyire szerencsések vagyunk. Sok fiatal, egyetemista önkéntesünk van, akikre nagyon büszke vagyok, mert páratlan elkötelezettséggel és elhivatottsággal segítenek a munkánkban. Fontos, hogy megmutassuk nekik, az életben nem minden a pénz, az igazi értéket az emberi kapcsolatok jelentik. A Sharityhez is azért csatlakoztunk, mert úgy gondoljuk, idővel igazi, „jótékony” közösséget alakít majd ki, s ebből mi sem szeretnénk kimaradni” – teszi hozzá az adakozás fontosságáról beszélve Döbrei István.
