A Playboy címlapján tizennégy alkalommal szereplő, s ezzel rekorder Pamela Anderson a Baywatch című sorozattal lett befutott sztár. A szőke szexszimbólum szerepét már-már skatulyaként viselő amerikai színésznő mindig is híres volt egyedi stílusáról, vonzó megjelenéséről. Mégis kevesen tudják róla, hogy jóideje nem hord sem bőrből, sem szőrméből készült ruhákat. A világ egyik legismertebb állatvédő szervezete, a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) mellett 1997-ben állt ki először, s azóta folyamatosan támogatja akcióikat. Elkötelezett aktivizmusáért már 1999-ben megkapta a Linda McCartney emlékérmet.
De melyek azok az ügyek, amelyeket annyira szívén visel a színésznő? Pamela Anderson a kacsák és a libák tömése, illetve az ehhez kapcsolódó hízott máj előállítása ellen kampányol rendszeresen. 2016-ban Laurence Abeille képviselő meghívására, a környezetvédő Paul Watson társaságában, még a francia parlamentben sem félt felszólalni a kegyetlen szokás ellen. De bojkottálja a KFC gyorséttermeket is a szárnyasokkal szembeni kegyetlenségük miatt, Kanadában pedig a fókavadászat elleni kampány szóvivője lett. Ez utóbbi képviseletét egyébként egy hozzá hasonlóan szép szőke kolléganőjével, Brigitte Bardot-val osztja meg, 2008-ban személyesen adta át a francia művésznő levelét Kanada párizsi nagykövetének, amelyben a fókavadászat beszüntetését kérte. A két sztár között spirituális anya-lánya kapcsolat alakult ki az évek során.
2017 júliusában annak apropóján került a lapok címoldalára, hogy a dél-franciaországi Nîmes városának híres arénája előtt található torreádor szobor mellett a bikaviadalok ellen tiltakozva pózolt. A római időkből fennmaradt egykori amfiteátrum előtti akciója igen heves, többnyire negatív felhangú reakciókat váltott ki a helyiekből. Montenegróban ezzel szemben a Giglio grófnője címet adományozták neki, mégpedig a tengeri állatfajok védelmében kifejtett munkásságáért.
Pamela az állatok iránti elkötelezettsége miatt vegán életmódot követ. Az egyik legutóbbi kampánya során, a Phoenix-i börtönben szolgált fel tisztán növényi alapú ételt a raboknak, azzal a céllal, hogy a büntetésvégrehajtó intézményben is minél előbb bevezessék az állati eredetű alapanyagoktól mentes menüket.
S hogy honnan ez az elkötelezettség, arra csak 2014. májusában derült fény, amikor Pamela útjára indította saját alapítványát, Cannes-ban. Ekkor beszélt először azokról a szörnyűségekről, amely az állat- és környezetvédelem irányába terelték:
„Nem volt könnyű gyerekkorom, jóllehet szüleim nagyon szerettek. Hat és tízéves korom között többször is bántalmazott a bébiszitterünk, majd nem sokkal később az egyik barátom bátyja játszott velem, ami végül szexuális erőszakba torkollott. Ő huszonöt volt, én pedig mindössze tizenkettő. Ez volt az első heteroszexuális élményem. Nem sokkal később egy barátom azt találta szórakoztatónak, hogy hat társával együtt megerőszakoljon. Ettől kezdve szinte senkiben sem bíztam, el akartam tűnni a föld felszínéről.” S hogy miért nem szólt erről a szüleinek? Nem szerette volna még jobban megnehezíteni amúgy sem könnyű életüket. Édesapja alkoholista volt, aki gyakran kimaradozott, szörnyű kétségek között hagyva feleségét, Pamela édesanyját. Utóbbi két munkát is kénytelen volt elvállalni, s lánya szinte csak sírni látta az elkeseredéstől. A tinédzser végül a természetben és az állatoknál talált menedéket, mindaddig amíg gyermekei meg nem születtek. Ők adták vissza az emberekbe vetett hitét.
Szerepvállalásaival értelmet szeretett volna adni életének, a világszerte több mint 150 országban játszott Baywatch révén szerzett hírnevét pedig a jó ügyek szolgálatába állítani. Erre akkor jött rá, amikor az egymást követő interjúk során butaságokról kérdezték, jóllehet fontosabb dolgokról is beszélhetett volna. Ekkor vette fel a kapcsolatot a PETA-val, amelynek a mai napig hűséges szóvivője.
