A Mozgásjavító EGYMI jogelődjének tantestülete hozta létre 1993-ban a Zsótér Pál Alapítványt, amely elsősorban az intézetben tanuló mozgáskorlátozott gyermekek és fiatalok rehabilitációját, önálló életvezetését és társadalmi integrációját tűzte ki feladatául az oktatási és nevelési feltételek javításával, valamint a szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtésével. A szervezet 1999 óta működik közhasznú alapítványként, jelenlegi elnökét, Szily Krisztinát, 2018-ban kérték fel a poszt betöltésére.
„A harmadik gyermekem megszületése után szerettem volna váltani, a multinacionális környezetből a gyermekek világa felé nyitni – idézi fel Szily Krisztina azt a 2011-es pillanatot, amikor először lépett a Mexikói úti oktatási intézmény épületébe. – Abban a pillanatban tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni, annyira megrohantak az érzelmeim. Akkoriban tipikusan marketinges és tipikusan szervezői feladatokra szerződtem, amihez a korábbi munkáimból hoztam a szaktudást. De annyira megszerettem az itteni gyerekeket és annyira megfogott az intézmény működése, hogy két év elteltével beiratkoztam a győri Széchenyi István Egyetem szociálpedagógia szakára. Ekkor már tudtam, hogy az én jövőm a gyermekekről és a segítő közegről szól majd. Úgy gondolom, ezt az alapítványnál és az oktatási intézménynél is mindenki hasonlóképpen gondolja. Az itt dolgozó szakemberek mélységesen elkötelezettek, a hivatásukra tették fel az életüket.”
Az alapítvány arról a Zsótér Pálról kapta a nevét, aki 1954. és 1972. között a Mozgásjavító Általános Iskola és Nevelőotthon igazgatója volt. Igen jól árulkodik a korabeli hozzáállásról az elnevezés szóhasználata, hiszen egészen 1964-ig, Nyomorék Gyermekek Általános Iskolájának és Intézetének hívták az intézményt. Ma már szerencsére más időket élünk, bár az alapítvány ismertsége és támogatottsága még mindig elmarad az itt dolgozok által befektetett munka alapján indokolttól.
„Minden nálunk tanuló és lakó gyermek más és más, valamennyiükhöz egyedi módon kell fordulni, sajátságos megoldásokkal lehet fejleszteni őket. Kiscsoportos rendszerben, 10-12 fős osztályokban, sokan egyedi tanítási metódus szerint haladnak. Nap mint nap új kihívásokkal szembesülnek a pedagógusok. Izgalmas, szép terület, miközben szívmelengető is ezt a nehéz munkát követni. Fontos, hogy ne sajnálattal nézzünk rájuk, hiszen azzal egy lépést sem haladunk előre. Nekem ma már fel sem tűnik a másságuk, ráadásul ők is tudnak pontosan olyan csibészek lenni, mint egy átlagos kisgyermek” – foglalja össze a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben folyó munka szépségeit Szily Krisztina.
Az alapítvány kezdetben kizárólag az intézményben folyó magas színvonalú szakmai munka biztosításához elengedhetetlen többletköltségek megteremtésére szolgált, manapság azonban a Mexikói úti épület falain túl is van mit tenniük. Egyre többen tanulnak ugyanis integráltan, többségi iskolákban, s az ő támogatásukról sem feledkeznek el. De hogyan is feledkezhetnének, hiszen a jó szülőkhöz hasonlóan, ez az oktatási intézmény is az életre próbálja nevelni a rábízott gyermekeket. Végcéljuk, hogy a lehető legtöbb tanulójuk, a saját lehetőségeikhez mérten a legmagasabb önállósági fokon illeszkedjen be a többségi társadalomba. Ebben óriási segítség számukra az alapítvány saját tulajdonú tréninglakása, amely tizenöt éve ad alkalmat arra, hogy a mozgáskorlátozott fiatalok az önállóság jó és nehéz oldalait egyaránt megtapasztalják.
„Ezek a gyermekek nálunk gyakorlatilag burokban élnek, teljesen akadálymentes környezetben, szakértő segítőkkel körbevéve – mesél a Zsótér Alapítvány elnöke az iskola szép, de nehéz feladatáról. – Amikor kikerülnek innen, akkor rájuk nehezedik a valódi világ, s annak számukra borzasztóan nehéz körülményei. Sokan ezt egy igazi traumaként élik meg. Éppen ezért igyekszünk őket felkészíteni ezekre a nehézségekre. A tréninglakásban három diák és egy segítő fér el kényelmesen, s arra ösztönözzük őket, hogy saját életritmust alakítsanak ki maguknak s az adódó problémákat igyekezzenek egyedül megoldani. Sajnos munkaerőhiánnyal küzdünk, ezért csak a hétvégén tudjuk ezt a programot biztosítani, s azt is csak annak köszönhetően, hogy a kollégáink beáldozzák érte a pihenőnapjaikat. Pedig a hétközi tréning legalább ennyire fontos lenne, hiszen ilyenkor több a feladat, életszerűbb helyzetekben tudnának gyakorolni.”
A probléma megoldása azonban a Zsótér Pál Alapítvány esetében is elsősorban pénzkérdés. Több támogatóra, nagyobb ismertségre lenne szükségük, ezért is léptek be a Sharity rendszerébe. Úgy gondolják, hogy átláthatóan és megbízhatóan működő szervezetként az applikáció felhasználói számára is egyértelmű, hogy náluk minden egyes forint, 1 százalék és adomány jó helyre, a mozgáskorlátozott gyermekek életének jobbá tételére fordítódik.
