Több mint húsz évvel ezelőtt, egy fiatal egyetemista, Bere Károly alapította két társával az Ösvény Esélynövelő Alapítványt. Célkitűzésük az volt, hogy a Békés és Hajdú-Bihar megye határterületén található Sárrét rászoruló lakosainak foglalkoztatottságán javítsanak. A halmozottan hátrányos helyzetű térségben nem volt nehéz olyan embereket találni, akik szociális helyzetük vagy megváltozott munkaképességük miatt rekedtek a munkaerőpiacon kívül, s ezáltal a mindennapjaikat is egyre elszigeteltebben élték.
A kezdeményezők eleinte leginkább arra koncentráltak, hogy a hozzájuk fordulókat különböző képzésekkel alkalmassá tegyék arra, hogy munkát találjanak maguknak. Az idő múlásával azonban a füzesgyarmati székhelyű szervezet is változott, 2006. óta a foglalkoztatásra fektetik az igazi hangsúlyt.
„Az élethelyzetek hozták a profilunk eltolódását, rá kellett jönnünk arra, hogy hiába adunk képesítést az emberek kezébe, azzal még nem oldottuk meg a problémát. Tovább kell követni őket, s bizony vannak, akik sohasem lesznek képesek arra, hogy egy „normális” munkahelyen, átlagos körülmények között, hagyományos módon dolgozzanak. Ennek ellenére hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak” – indokolja a váltást Sarkadi Zoltán Zsolt, az alapítvány ügyvezetője, aki mindössze négy éve vezeti a szervezetet, az „Ösvénynél” főiskolásként töltött terepgyakorlat révén azonban a hivatalos érkezése előtt megjelölt feladatokról és célokról is mindent tud. A küldetéssel pedig azért képes maximálisan azonosulni, mert beteg testvére révén pontosan ismeri a megváltozott munkaképességű emberek mindennapi problémáit. Az alapítvány irányításában a kuratórium elnöke, Kincses László a legnagyobb segítsége, akivel egyszerre érkeztek a szervezet vezetésébe.
„Akik ebben a közegben dolgoznak, mind a segítségnyújtás szándékával érkeznek, s bár a gyors meggazdagodás reményében néha feltűnnek szerencsevadászok is, gyorsan kihullanak közülünk – beszél munkájáról Sarkadi Zoltán Zsolt, aki nem titkolja, hogy a költségvetési források és az általuk előállított termékek eladásából származó szerény hasznon kívül nem sok támogatóra számíthatnak, ezért szinte hónapról-hónapra élnek. – Kevesen ismernek minket, szinte csak azok a településvezetők, akikkel kapcsolatban vagyunk. Ők viszont örülnek, ha hozzájuk telepítünk egy kisebb üzemet, hiszen ezzel az ő vállukról is levesszük a gondot. Nemcsak képzünk és munkahelyet teremtünk, de mentorálunk is. Az élet valamennyi területén támogatjuk a pártfogoltjainkat. Jelenleg körülbelül hatszáz embernek adunk munkát, közülük, ha egy-kettő véglegesen visszatér a nyílt munkaerőpiacra, akkor az már siker a számunkra. Betegségükből fakadóan ugyanis még a speciálisan számukra kialakított munkahelyen sem tudnak nap mint nap nyolc órát eltölteni, ráadásul nálunk segítők is dolgoznak, akiknek éppen az a dolguk, hogy az ő munkavégzésüket lehetővé tegyék.”
De miért is ilyen fontos, hogy valódi termelőmunkát végezhessenek ezek a mozgássérült, pszichés betegségben vagy éppen súlyos allergiában szenvedő embertársaink? Az alapítvány ügyvezetője szerint tevékenységükkel nemcsak szerény megélhetést adnak a kezükbe, de rendszert is visznek az életükbe. Egy célt, amiért érdemes minden reggel felkelni, szépen felöltözni és elmenni a munkahelyre. No és persze közösséget is, amely a leghatékonyabb eszköz a szociális és kulturális elszigetelődés ellen. Az így szerzett önbecsülésről, emberi tartásról már nem is beszélve, amely talán az egyik legnagyobb eredménye a programnak. Sarkadi Zoltán Zsolt szerint a rendszerváltás óta generációk nőttek fel úgy, hogy azt sem tudják mi a munka, éppen ezért az egyszerű segélyezést nem is tartja megoldásnak.
„Úgy érkeztem az alapítvány élére, hogy meg akartam váltani a világot. Be kellett látnom, ez nem fog sikerülni, azóta legalább formálni szeretném. Nehéz helyzetben vagyunk, de a mindennapi örömök és Istenbe vetett hitünk átsegít minket a nehéz pillanatokon. Ilyen apró siker például a jelenlegi bérszámfejtőnk esete, aki a gombok levágásával kezdte nálunk a karrierjét, majd addig noszogattuk, míg leérettségizett, s végül szakmát tanult. A foglalkoztatásba is azért kellett beszállnunk, mert a legtöbb munkáltató gyakorlat nélkül senkit sem vesz fel, így erre a problémára is nekünk kellett megoldást találnunk. Úgy gondoljuk, amit önzetlenül teszünk másokért, azért később az élet jutalmaz meg bennünket. Eddig, Istennek hála, minden nehezebb helyzetből sikerült kilábalnunk ” – osztja meg velünk gondolatait Sarkadi Zoltán Zsolt, aki azért is vállalkozott a Sharity-vel az együttműködésre, hogy országosan ismertebbé váljanak, s ezáltal egy picit enyhüljenek a napi problémáik. Merthogy azok akadnak bőven. Hiszen ma már nemcsak a hátrányos helyzetű rétegek képzésével és foglalkoztatásuk elősegítésével foglalkoznak, de civil irodát és szociális intézményeket is működtetnek. Mindezt annak érdekében, hogy a füzesgyarmati és környékbeli emberek életesélyeit növeljék. Egy elfogadóbb, megértőbb, és boldogabb jövő reményében.
