Bár a halál éppen olyan fontos és elkerülhetetlen része életünknek, mint a születés, előbbiről még beszélni sem igen szeretünk. A veszteségeket követő gyász folyamatáról pedig talán még annál is kevesebbet tudunk. Az őseink számára még magától értetődő gyászkultúra a modern, urbánus világban olyannyira elhalványult, hogy éppen az ellenkezője vált értékké. Az erős és független ember nem mutatja ki érzelmeit, racionális döntései révén határozottan lép túl a történteken. A gyász elmaradása pedig elnyomott és feszítő hiányállapotként végzi tovább alattomos, de annál hatékonyabb munkáját.
„A mai városi életmódból hiányoznak azok a fogódzók, keretek, rituálék, amelyek a tradicionális kultúrában még léteztek és átsegítették az embereket a legnehezebb időszakokon – beszél a kialakult helyzetről Kánya Kinga, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke, aki olyan kiváló szakemberektől vette át az elnöki posztot, mint Singer Magdolna, és dr. Pilling János. A szervezet alapítója pedig maga Polcz Alaine, a tanatológia, vagyis a halál és gyászkutatás magyarországi úttörője volt, egészen 2007-es haláláig. – Az elmúlásról és a haldoklásról vannak konkrét információink, a gyász azonban egy egészen másfajta, sokkal rejtettebb folyamat. Utóbbi megismerésére hozott létre Polcz Alaine egy munkacsoportot, amelynek tagjai a munkájuk során gyászolókkal kapcsolatba kerülő, segítő foglalkozású szakemberek voltak. Pontosan húsz évvel ezelőtt, feladatköreinek bővülésével alakult önálló szervezetté Napfogyatkozás Egyesület néven.
Kánya Kinga szerint a gyász egy természetes folyamat, amelynek megélése nem igényel terápiás kezelést. Sortárs közösségekben viszont támogatva és egymást megerősítve valósul meg a veszteségek feldolgozása. S ebben az esetben nem szabad csupán a legközelebbi hozzátartozóink halálára gondolni, hiszen egy válás, egy háziállat elvesztése, de akár egy költözés is okozhat fájdalmas traumát annak, aki elszenvedi.
„A feldolgozás kulcsa az elfogadás, ezért mi olyan elfogadó közösségek létrehozásán fáradozunk, amelyek jelenleg hiányoznak társadalmunkból – véli Kánya Kinga, aki szociológusként hátrányos helyzetű csoportokban élő nőkkel foglalkozott korábban, s egy fájdalmas, személyes élmény révén került kapcsolatba a ma már általa vezetett egyesülettel. – Fontosnak tartjuk, hogy térben könnyen elérhetőek legyünk, ezért az ország számos pontján jelen vagyunk, de az is lényeges, hogy anyagilag se legyen megterhelő a foglalkozásokon való részvétel. A gyászcsoportok vezetői éppen ezért önkéntesként, vagy jelképes részvételi díjért végzik a munkájukat. Csoportjaink nagyon gyorsan betelnek, ez is mutatja, hogy nagy szükség van a tevékenységünkre. A szakemberek számára létrehozott képzésekre is nagy lenne az igény, ám akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá, vagyis a szociális, illetve az oktatási rendszerben dolgozók oly mértékben leterheltek, hogy egyszerűen nem jutnak el hozzánk. Pedig, ha valakinek, hát nekik tényleg fontos a veszteségek feldolgozását segítő eszköztár bővítése, hiszen lépten nyomon találkoznak a problémával. Saját maguk számára is egy kiégést megelőző tudás a gyász- és veszteségek feldolgozásának ismerete. A mentális egészségünk egyik fontos pillére, hogy kapcsolódni tudjunk a gyászunkhoz. Csak a saját halálunkhoz és a saját veszteségeinkhez való viszony rendezését követően tudunk másoknak is segíteni.”
A Napfogyatkozás Egyesület különleges figyelmet fordít a gyermekek veszteségeinek feldolgozására. Éppen ezért nagyon örülnek annak, amikor iskolákba hívják szakembereiket. S bárhogy alakuljon is az osztályokban megtartott foglalkozás, már az is óriási lépés, ha a pedagógusok felismerik a segítségkérés szükségességét. Kánya Kinga szerint a témával kapcsolatban nagyon sok tévképzet él az emberekben. Pedig a gyerekeket kifejezetten megnyugtatja, ha tényszerű és világos magyarázatot kapnak arra, amitől félnek, ami zavarja őket. A ki nem mondott titkok, elhallgatások sokkal károsabbak a számukra. Az ő esetükben például kifejezetten ártalmas alábecsülni egy háziállat elvesztését, hiszen éppen úgy kötődhetnek egy macskához vagy egy kutyához, mint egy távoli rokonhoz. Ítélkezni sohasem szabad felettük, el kell fogadni az éppen aktuális érzelmeiket.
„Természetesen nekünk is szükségünk van támogatókra, s éppen fordulóponthoz értünk ezen a téren. Pályázati pénzekből, adományokból, egyéni szponzorációból származnak az anyagi forrásaink. Most az a célunk, hogy tíz-tizenöt állandó támogatót állítsunk magunk mögé, hiszen a munkánkra nagyobb szükség van, mint valaha. A koronavírus-járvány még azokat is őszinte szembenézésre kényszerítette, akik eddig inkább hárítottak a témával kapcsolatban. Ezt egyértelműen érezzük a pedagógusok és a szociális munkások részéről megnövekedett érdeklődésben. Szervezetileg már viszonylag nagyok vagyunk, az érdekérvényesítésünk azonban még nem elég erős. Pénzügyi szempontból viszont nagyon hatékonyan tevékenykedünk, hiszen alacsony költségekkel működtetünk egy igen szerteágazó rendszert. Most kéne lépnünk egy nagyot, és láthatóvá tenni a színfalak mögött zajló hatalmas munkát” – foglalta össze terveiket a Napfogyatkozás Egyesület elnöke, aki az előttük álló számos kampányban is számít majd a Sharity együttműködésére. És persze arra is, hogy az applikáció révén nagyobb körben is ismert legyen a munkájuk. Ami számukra azt jelenti, hogy a jelenleginél is több, a gyász folyamatában elakadt, vagy azt meg sem kezdő embernek tudnak majd segíteni.
